Egyházak

A baróti református egyházközség

Erdély keleti részén, Kovászna megye észak-nyugati felében fekszik Barót városa, Erdővidék legnagyobb települése, ipari és művelődési központja. Földrajzilag ez a terület a Keleti-Kárpátok Barcasági medencéjének észak-nyugati nyúlványa.

Történeti áttekintés:
A Baróti medence csupán délnyugatra, Brassó fele nyitott, ahol az Olt folyó völgye határolja. Bármilyen irányba fordul az itt tartózkodó tekintete, erdővel borított hegyekbe ütközik - ezért oly találó az Erdővidék elnevezés. E táj természeti szépsége ihlette a vidék híres szülöttét, Baróti Szabó Dávidot, a következő sorok megírására: "Mint egy gyönyörű kert, olyan vala minden részeiben, válogatott füvet hoz vala rétje, tiszta merő búzát terme határa, folyói megvívtak színekkel, akármilyen finom ezüsttel."
Római kori telep létezésére utalnak azok a cserép-, tégla- és kerámia csődarabok, amelyek a Baróttól nem messze lévő Véczer dűlő szántásaiból fordultak ki. A véczeri telep kapcsolatban volt az olthévízi castrummal. Századunk elején a szomszédos Ágostonfalván értékes pénz-kincsleletet találtak a köztársaság-kori Róma idejéből.
A népvándorlás korából meglehetősen kevés adattal rendelkezünk. Erdővidéken is átvonultak a gótok, gepidák, hunok, szlávok, avarok, magyarok csoportjai.
Erdővidék központjaként ismert Barót a Székelyföld egyik oklevélben is legkorábban említett települése. Barót első írásos említése az 1224-ben keltezett Andreanumban a szászok Aranybullájában történik. A 13. század eleji szász telepítések közepette született. Andreanum, amelyet II. András király adott ki, rögzítette a Szászföld határait Szászvárostól Barótig. Ebben a számunkra oly fontos történelmi forrásban Barót Boralt néven szerepelt, mint a székelyek szállásterületeinek határtelepülése.
Barót nevének eredetét többféleképpen fogalmazták meg. Benkő József Szent Bartholdtól származtatja. Horváth István úgy véli, hogy a honfoglaló 108 magyar ősnemzetségből néhány Erdélybe települt, köztük Baróth nemzetsége is, melytől városunk neve származott. Más feltételezés szerint a barra szláv eredetű szó, mely mocsarat jelent, és az Olt név kapcsolásából született meg.
A 14. század elején Barót templomos hely. Plébániájának papi jövedelme jóval meghaladta az átlagot, amiből következik, hogy már ebben az időben a vidék legjelentősebb települése volt.
A baróti gyülekezet jelen állapotát csakis a múlt tükrében szabad kivetíteni, hogy így nyilvánvalóbbá legyen a lezajlott változás, helyzeteltolódás. A katolikus folyamatosság miatt, száz évvel az erdélyi reformáció megszilárdulása után, majd 1680-ban tesznek először említést a reformátusokról. Így is számuk csak 1770-ben van említve, amikoris 36-on vannak. Első pártfogójuk Cserei Sámuel, már református szimpatizáns, aki haldokló felesége ágyához református lelkészt hív az úrvacsora kiszolgáltatására (1729). Fia Cserei József, házában állandó istentiszteletet tartat, aki elhatározza, hogy a reformátusoknak templomot épít. Személyesen kérvényezi 1782. március 7-én a Guberniumnál a templomépítési engedélyt. Egy év múlva, már felszentelve várja az új templom a híveket az istentiszteletekre.
Az egyházközséget 1901. szeptember 22-én önállósági státusban beiktatja első lelkipásztorát, az Olasztelekről meghívott Kovács Sándort. Említésre méltók az előző évtizedek adatai. 1832-ben 99 lelket számlál, 1830-1850 között 160 tagja van, amelyből 87 iskolaköteles gyermek. 1859-ben megépítik az első református iskolát, amelynek 1885-ben 35, 1904-ben 65 tanulója van. 1898-ban átadják a községnek, mert nem tudják fenntartani.
Kovács Sándor lelkész szolgálatának az első éveiben gyorsan gyarapszik a gyülekezet. Megvásárolják a sarki vendéglőt az egész telekkel, amelyet 1910-ben már el is adnak, de a beépítetlen területet megtartják templomnak. Másodszor is iskolát alapítanak, amelyet csak négy évig tudnak fenntartani (1920-1924) dacára, hogy a lélekszám 350-re rúgott. Ekkor már javában fontolgatják egy nagyobb templom építését a főtéri telekre. Kós Károlyt bízzák meg a terv elkészítésével, amelynek megvalósításához a nagy gazdasági válság miatt nem mernek hozzá kezdeni. A megvásárolt anyagból kultúrotthont építenek, amelyet 1934. május 22-én Pünkösd I. napján adnak át.
Az évtizedek óta szűknek bizonyuló régi templom helyett berendezték istentiszteleti célra a kultúrotthont, melyet nagy utánajárással szereztek vissza a Vasas Ifjúsági szervezettől. Az ifjúság által súlyosan megrongált épületet nagy áldozatok árán renováltak, meszeltek és rendeztek be. Az imaház 1947. pünkösd I. napján nyílt meg az 580 lelkes gyülekezet előtt. A gyülekezet kimondottan önerőből fedezte a költségeket.
Már az első istentiszteleten kifejezte a gyülekezet azt az óhaját, hogy mielőbb építsenek tornyot az épülettesthez. Ezt indokolja, hogy 1954. szeptember 27-én eladják a kistemplomot a Baptista Egyháznak. 1955-ben határozatot hoznak, április 29-én pedig megbízzák Debreceni Lászlót a terv elkészítésével, amelyet 1956. október 17-én a minisztérium, okt. 29-én a megyei szervek engedélyeznek. A tornyot 1957. április-július között építik fel.
A templom jellegű, istentiszteleti célt szolgáló épületet és a tornyot a 60-as évek végétől kezdve a helyi hatalom lebontásra szánja. Városrendezési, de főleg kultúrközpont építése céljából vetik ki a reformátusság legfontosabb épületére a hálót. Így kezdődik el a tárgyalások, viták, fenyegetések hosszú sora, amelyben a presbitérium, a lelkész és a gyülekezet kitart álláspontja mellett. Semmi áron, még fenyegetések és szankciók ellenére sem mond le helyzetéről.
1990-nel új fejezet kezdődik a református egyház életében. A lelkészcserével egyidőben első helyre kerül egy új templom építésének a gondolata. A beköszönő lelkésszel tartott első presbiteri gyűlésen megszületik az a határozat, amely alapját képezi egy új templom építésének. A gyülekezet előbb telket vásárol, amellyel megnöveli a meglevőt. Csak ezután keresnek megfelelő tervezőt. Erre vállalkozik a gyülekezet egyik kedves támogatója, a holland Levin de Putter műépítész, aki előbb áttanulmányozza az erdélyi református templomépítészeti hagyományokat, és főleg Kós Károly építészeti hagyatékát. Ebből kiindulva tervezi meg a 450 férőhelyes kétszintes erdélyi építészeti jegyeket hordozó templomot. A gyülekezet előtt istentiszteleti alkalommal bemutatott terveket 1994 június közepén hagyja jóvá a Vallásügyi Hivatal és az illetékes minisztérium. 1994. augusztus 11-én a déli harangszónál öntik be az alapba az első keverék betont.

Lelkészek névsora:

1. Kovács Sándor 1901-1942
2. Doboly József 1942-1944
3. Kese Jenő 1946-1979
4. Kállay Dezső 1980-1989
5. Krizbai Imre 1990-

Barót, 2002. február havában

Krizbai Imre
lelkipásztor

(Forrás:http://www.reformatus.ro/erdovideki/erdovidek.htm)