Egyházak

A bardoci református egyházközség múltja és jelene

Történeti áttekintés: Bardoc nevének eredetéről és annak jelentéséről, keveset tudunk. Az írások kevés eltéréssel, de mégis különböző formákban említik a történelem folyamán. Így: Bardach, Villa Bardach, Bardóczfalva, Bardotz, Bardócz, Bardoc.
A falura vonatkozó első hiteles történeti adatot az 1332-1337-es évekből ránk maradt pápai tizedjegyzékben /tizedlajstrom/ találjuk. 1332-ben a fehérvári főesperességhez tartozó Sepsi kerületnek önálló plébániája /templomos hely/, amikor Mihály nevű papja 10 régi banálist és 4 kis dénárt fizetett. Bod Péter, Benkő József, Orbán Balázs is Bardachot a mai Bardoccal azonosítják.
A következő századokból Bardocra vonatkozó hiteles adataink nem állnak rendelkezésünkre. Csak a Székelyföldre vonatkozó általános ismeretekből következtethetünk Bardocra is. Nevezetesen a székelyek felekezeti hovatartozásukból bizonyosra vehetjük, hogy a 16. század közepéig Bardoc népe is a protestáns hitre tért, ezt írja le Benkő József is. Ugyancsak az általános ismeretekből határozottan állíthatjuk, hogy az 1564-es Nagyenyedi Zsinat idején a bardociak is a protestantizmusnak éppen a református irányához tartoztak. Egy 1593-ból való tanúesketési levélben, bardoczfalvi tiszteletes Jánosi Péterné, született Sándor Margit asszonyról van említés téve, két fiával Jánosi Péter és Mihállyal, akik a felmerült perben mint felperesek szerepeltek. 1593-ban Dobai György Dobóból és kisbaconi Benedek Balázs előterjesztik Báthori Zsigmondnak, hogy a Jánosi Péterné, Sándor Margit kérelmére kiadott parancsára a fejedelemnek, Bardoczon 18 tanút hallgattak ki a panaszló által bejelentett töltés csinálási ügyben... Ebből az adatból világosan kitűnik, hogy Bardocnak a 16. század végén református papja és papnéja van.
1602 augusztus 11-én Básta György császári főgenerális íratta össze és eskette fel az udvarhelyszéki székelyeket Rudolf Császár-király hűségére. Ez alkalommal Bardóczfalváról a következők neveit jegyezték fel: Z. Kopasz János, Z. Gáspár Bálint, Z. Sugár Pál, Z. Szőcs Antal. Z=Zabad, t. i. szabad székely. Az esküdtek kevés száma arra mutat, hogy e rendkívüli nehéz időkben a bardoci férfilakosság javarésze bujdosott.
Az 1600-as évek elején a vizitációs jegyzőkönyvekben mint anyaegyházközség szerepel, különösebb megjegyzés nélkül. Az 1635-ben létrehozott közigazgatási beosztások szerint, amikor létesítették az úgynevezett székely fiúszékeket, akkor Bardoc központtal Az Erdővidéki területből 9 községet vontak össze Bardocfiúszék megnevezéssel. Ennek Bardoc volt a székhelye. Udvarhelyszéknek volt a fiúszékhelye és mint ilyen közigazgatási központ megmaradt s egészen a 19. század második feléig, amikor más közigazgatási beosztások szervezésével Oklánd járáshoz csatoltatott.
Az egyházi beosztás szerint Bardoc a Sepsi egyházmegyéhez tartozott egészen 1654-ig. Minden valószínűség szerint Csulai György püspök 1653-ban Háromszéken végzett vizitációjával függ össze az az intézkedés, hogy 1654-ben a Bardocfiúszékhez és a Miklósvár fiúszékhez tartozó egyházközségekből külön egyházmegyét szerveztek, s ez volt a legújabb időkig az Erdővidéki egyházmegye. Benkő szerint a papok panaszolkodtak, hogy különösen téli időben nehézséggel jár a gyűlésben való megjelenésük. A Hatodon való átmenetel veszéllyel járt. /rablók, vadak, stb./ Az Erdővidéki egyházmegye létrehozásakor Bardoc egyházközség mint anyaegyház szerepel. Benkő József Filius Posthumus című művében azt írja, hogy Bardoc 1710-ben szakadt el Száldobos egyházközségtől, s annak addig filiája lett volna. Kétségtelenül igazolják az írások az összetartozást, de még tisztázatlan kérdés, hogy mely időtől volt ez a filiális helyzet Bardocon. Ugyanis a fennebbi adatok mutatják, hogy korábban, legalábbis egy pár évtizeddel Bardoc anyaegyházként szerepel. Benkő is írja Transilvania specialis című munkjában, hogy: "annál - t. i. Száldobosnál - nagyobb kiterjedésű". Orbán Balázs a Székelyföld leírásában már úgy említi, hogy 1705-ben lett önállóvá Bardoc, s ezért temploma új, de van egy régi harangja.
Valami alárendeltségi viszony kellett, hogy legyen a két egyház között, mert Benkő szerint is volt lelkipásztor Bardocon 1710 előtt is: "Papok voltak Szokolyai István /nem az esperes akit Baconból Udvarhelyre vittek/ 1705, Márkosfalvi Bálint 1708, akik kétség kívül a száldobosi pap engedélyével működtek". /Spec.Trans. 111-112/ Hogy nem a mai értelemben vett filiája volt Száldobosnak azt a következő bejegyzés is mutatja, mely a vizitációs jegyzőkönyvben van: "Míg együtt volt ez a két Ekkla a 1701-ben ez íratott a vizitátumba: Vizitációban tartották fel Bardoczfalvi Uraimék asztalt Vizitátor Uraiméknak, már következő Vizitációkor Száldobosi Uraimék tartoznak fel-tartani".
Ettől az időtől kezdve az egyházközség lelkészeinek kronologikus felsorolása össze van állítva.

Lelkészek névsora:

A templom története: Hogy az 1700-as évek elején vagy még korábban templomot építettek Bardocon azt pontosan nem tudhatjuk, amint láttuk Orbán Balázs azt írja, hogy új temploma van, de ez a megjegyzés a 19. században épült templomra vonatkozhat. Azonban az általa is említett régi harang ma is meg van. Temploma valószínűleg nagyon régi lehetett a 18. században, mert amint alább látni fogjuk 1768-ban a romladozó templomot újraépítették. Ezt említi Benkő József is.
A toronyépítési szerződés mely 1758. július 3-án kelt, Fülei Boda János és Szatsvai József nemes székelyek jelenlétében, a Bardoci Gáspár Albert házánál az alábbiakat foglalja magába: Balázs Ferenc és Baróti Koltsár Mihály vállalja egy 8 német öl torony megépítését és becserepezését. Munkadíj 145 forint. A torony szarvazatának megcsinálására szerződés 1760 június 11-én jött létre, Fülei Tsutak György és Bibarcfalvi Szabó Jeremiás bardoci iskolamester jelenlétében, melyet vállal Pap György, aki a helybeli földbirtokosnak, Csereinek a malmában molnár. Ebben az időben egy romlott templom épület van Bardocon. A torony építési szerződésében benne van, hogy a toronynak a templom víz felől való részéhez kell épülni. A templomnak az a kőfala le volt romolva egészen a földig, melyet a toronnyal együtt fel kell építeni.
A templom renoválására az 1767 július 13-án, a Gáspár Pál megyebíró házánál kötött szerződés értelmében került sor, mely szerint megegyeztek egy kacai kőművessel, Kádár Jánossal, hogy a romlófélben levő templomot stakatur alá veszi, egy új ablakot csinál és kőből tornácot a templom eleibe. A kőlábakat megigazítja és az egész templomot becserepezi. Ez a bardoci templom és torony a 18. században. A torony magassága mintegy 36 m és a földtől 4 m magasságban egy négyszög alakú besüllyesztett részben a következő szöveg van beírva: "E tornyot s templomot építők, helységünk díszére és Isten hív tiszteletére. Állj meg jó keresztyén, tekints e Sionra, hogy nyugodalmat nyerj az egek várában. Épült fundamentumában 1760."
Ez időközben történt jelentős esemény Bardoc népe és az egyházközség életében, hogy 1764-ben megszervezték a rendes tanítói állást. Az egyházközség jövedelmének 1/3-át adták fizetés gyanánt. Azelőtt is működött meghatározott fizetés nélkül, amint Benkő írja: "kántor működött javadalmazás nélkül". Amint azt láttuk az 1760-ban kelt szerződést is a bardoci oskolamester jelenlétében írták. Azonban a rendes tanítói állás és tanítás ekkor vette kezdetét.
Az 1766-évi egyházi számbavétel alkalmával Bardocon 169 férfit és 170 nőt találtak. Összesen 339. Az egyháznak patrónus a "Mlgs. Tks. Tserei Ház".
A fent említett templomnak a kelet felőli részébe karzatot csináltattak fából 1825-ben. A munka egy részét elvégezte Komporály József, aki szintén molnár volt Cserei malmában, és munka másik részét Nagybaconi Tókos János asztalos mester. A tornyon nagyobb méretű javítást végeztek 1834-ben Mihály András vezetésével. 1847-ben megállapítják, hogy a templom annyira megromlott, hogy újat kell építeni. Hosszabb ideig folynak az előkészítő munkák. Az építés 1851-52-ben ment végbe. Az épület hossza 12 öl, szélessége 6 öl, magassága 3 ˝ öl. Amint egy fent maradt rajz mutatja az ablakai csúcsívesek voltak. Az építést levezette egy Stephan József nevű márkosfalvi építőmester. Amint egy javítási szerződés mutatja 1861-ben villámütés éri a tornyot. Egy szarufája elszakadt és a fal is megrongálódott. A javítási munkát elvégezte Homoródújfalvi Pálfi András.
Az 1851-52-ben megépített templom igen rövid életű volt. Amint egy rajz mutatja falai teljesen összerepedeztek a fundamentumától a fedélzetig. Már 1876-ban hatósági intézkedéssel bezárták a templomot, mivel életveszélyes volt e bemenetel. 1880-ban határozatot hoztak a mai templomunk megépítésére, és 1882-ben fejezték be az építést. Nem a régi templom helyébe építették, mert a régi a toronytól északnyugatra volt, de az sem volt a toronnyal egybe építve, míg a jeleni templomunk a toronytól északkeleti irányban fekszik, ugyancsak pár méter távolságban a toronytól. A vállalkozó Bartha Károly helybeli földbirtokos volt. A munkát levezette Nagy Balázs kőműves mester. A templomügyi bizottság elnöke és a munka állandó ellenőrzője Gáspár János. Gondnok Rózsa Lajos. Az egyházközség lelkipásztora Zajzon Mihály, az Erdővidéki Egyházmegye esperese.
A templom áll hajóból és portikusból. Hossza 24 m, szélességes 17 m, falmagassága 9 m. Téglából és kőből épült.

Bardoc össznépessége az 1860-as évek végén 764 lelket tett ki. Ebből: református 710, katolikus 13, unitárius 1, görögkeleti 22, idegen 18. Az adatot szolgáltató Orbán Balázs a három első felekezetnél az 1867-es viszonyokat, az utóbbiaknál az 1858. évi hivatalos összeírást vette alapul. Összevetve az 1766. évi összeírással a népesség egy évszázad leforgása alatt a kétszeresére emelkedett.
A századforduló táján az egyházközség megint súlyos válságon ment át. Zajzon Mihály elhunyta után követte fia, Gábor. Két rövid év alatt bevégezte a lelkipásztori pályafutását a jó képességű ifjú. 1894-ben kerül az őrültek házába, Nagyszebenbe, ahonnan soha nem tér vissza állomáshelyére.
Ezek után 1900-ban megépítik a lelkészi lakást, melynek építésénél a vállalkozó szintén Bartha Károly és a munkálatokat levezette Fekete Beniámin, szentabráni kőművesmester.

Templomunk értékes műtárgyai: Nagyharang 1937-évből, kisharang 1937. évből, egy műemlék harang a 15. századból. Egy kőből faragott Úrasztala, valószínűleg a 18. század végén készült. A szószék feletti korona és a padok nagy része a régi templomból valók. A templom építésekor újrafestették. Az orgona a Kolonics István kézdivásárhelyi orgonaépítő mester 169. munkája, 1833-ban rendelte az egyházközség. Megelőzőleg is volt orgona a templomban. Az első világháború alatt az orgonasípokat részben és az egyik harangot elvitték hadicélokra.

Lelkészi család:

Lelkész: Balázsi Zoltán, Tiszteletes asszony: Fosztó Ildikó Ágnes, leányuk: Balázsi Zsanett.

Bardoc, 2002. február havában

Balázsi Zoltán
lelkipásztor

(Forrás: http://www.reformatus.ro/erdovideki/erdovidek.htm)