Egyházak

A nagyajtai református egyházközség története

Nagyajtán jelenleg a családok java része vegyes vallású, tekintettel arra, hogy a többség unitárius (480 lélek), majd a reformátusok (265 lélek, 118 családban) után a katolikusok (kb.80 lélek) és az ortodox (max.60 lélek) vallásúak következnek.

A község református templomról az 1724-es esztendőig semmi feljegyzésünk nincs. Az 1718-as marosvásárhelyi zsinat azért csatolta Bölönhöz az egyházközséget, mert nem volt temploma. Hogy a hívek istentiszteleteiket hol tartották, nem lehet tudni, de hogy a kastély (vár) falain belül lévő, kőből épített unitárius templomot nem használták, - ami pedig igen sok helyen gyakorlatban volt - azt biztosan lehet következtetni, ha id. Cserei Mihály „nagyajtai első nemes possesor” és a református egyház kurátora egykori feljegyzéseit követjük, melyek az unitáriusok türelmetlenségének s a reformátusok elnyomására, megsemmisítésére irányuló erőszakosságuk elszomorító képét mutatják. Cserei feljegyzései szerint az említett 1724. április havának 4-dik napján Dónáth Györgyné úrasszony a református templom építésére kifaragott fákat akart saját szekereivel a vár sáncán belül lévő helyre szállíttatni, melyet „faluszabadjainak” tartottak és neveztek. A község unitárius lakói „a harangokat félrevervén, nagy fúriával, fegyveresen felgyülekezvén, a sánc felvonókapuját felvonták, a nagy kaput is bezárták” s nem engedték a fákat beszállítani, sőt oly ellenséges magatartást tanúsítottak, hogy az ott jelenlevő Cserei Mihályt, ki tiltakozott ezen erőszakos megnyilvánulás ellen, tettlegesen is bántalmazták.
Ezen ügyben Apor Péter, Háromszék főkirálybírója a három religióból való deputátosokkal együtt 1724. május 8-án a királyi gubernium megbízásából Nagyajtára jött, s a reformátusoknak a sáncon belül, a kastély keleti oldalán templomhelyet jelölt ki. A templom fel is épült, de hogy mikor és mennyi idő alatt készült el, arra nézve nincs semmi biztos adat.
Benkő József említi 1770 körül, hogy Szokolyai István esperes „requirolta” a püspököt, hogy a nagyajtai egyházközségnek anyagi támogatást szeretnének templomépítésre, tekintettel arra, hogy még mindig fatemplomuk van, és a lélekszám is kevés. Az 1765-ben történt conscriptio szerint a reformátusok száma 124. Ez a templom, később nem felelhetett meg a célnak, mert már romlandófélben is volt, és ezért kőből való újjáépítésére az egyházközség II. József császártól engedélyt kért és nyert. Ennek alapján a templom helyének megvizsgálására és megállapítására kiküldött biztosok 1782. március 25-én az egyházközség megbízottjaival együtt abban állapodtak meg, hogy a régi templom helye kicsi, és nem alkalmas az új templom számára. Ugyanakkor sikerült cserevásár útján megszerezni a mai templom helyét Cserei Miklós református birtokos és egyházközségi gondnoktól, ki azt igen szívesen és önként felajánlotta. Így került a templom és a parochiális belsőség egymás közvetlen szomszédságába. Ezen esztendő március 30-án már a követ hordani kezdték, és november 5-én hozzáfogtak az alap lerakásához. 1783. június 2-án pedig a falakat kezdték rakni, a munkálat befejezésének idejéről nincs pontos feljegyzés. Toronyépítésről nincs szó, valószínű, hogy nem is építettek, csak a templom megújítása alkalmával, melynek végrehajtását 1839. április 2-án tartott gyűlésen határozták el. Határozat született egy 9 ölnyi magasságra, új fundamentumra emelendő torony építésére is. A templomot is teljesen újjá kellet építeni, mert mint az 1841. évben a fő consistóriumhoz segélygyűjtési engedély kieszközlése végett felterjesztett kérdésben olvasható: „Szegény gyülekezetünk hozzákezdett, földingás miatt romjaiban volt szent templomának három öllel, új fundamentummal nyújtva… építéséhez”. Ugyanitt van említés téve a templomtoronyról is, melyről fennebb szóltam. A templom megújításának munkája az anyagiak hiányossága miatt csak 1847-ben végződhetett be. A padok és más asztalos munkák is ekkor készültek, de a torony az 1848-ban kitört szabadságharc miatt csak 1856-ban lett teljesen kész.
A templombelső méretei: 18.90 X 6.58. Ülőhelyek száma: 220.
Torony magassága: 18.50 m.
A templom ma jó állapotban van, legutóbbi javítás 1997-ben volt
Belsejét a padok és a karzat homlokzatán levő új festett kazetták díszítik, melyeket Vajda Gyuláné-Johanna, nyugalmazott tanítónő készített 1999. február 28-án tartott Püspöki Vizitáció alkalmára.
Az 1940. évi földrengés után készült el 1941-ben a jelenlegi szószék Zathureczky Kálmán és Dezső M.adományából. Szószékkoronán ez áll: VIGYÁZZATOK ÉS IMÁDKOZZATOK, HOGY KISÉRTÉSBE NE ESSETEK MT.26.41.

Az egyházközség lelkészei

A nagyajtai lelkészek névsora, melyek közül az első tizenegynek neve és szolgálati ideje a legrégibb számadási, vagyoni és közigazgatási iratokból volt megállapítható a következő:

1. Ajtai Márton 1691
2. Türkösi István 1701
3. Borosnyai Boldizsár 1726-1727
4. Bogdán Péter 1731
5. Bibarczfalvi Gergely 1734
6. Tókos János 1738-1740-1748
7. Máthé Sámuel 1749
8. Borosnyai Boldizsár 1771
9. Köpeczi János 1759
10. Kőszegi János 1763
11. Ajtai András ?
12. Ikafalvi Fetés István 1770-1815
13. Köpeczi Sebestyén András1815-1816
14. Péter József 1816-1854
15. Péter Lajos 1854-1874
16. Sebestyén Károly 1874-1889
17. Kovács Albert 1889-1892
18. Brassay Károly 1892-1897
19. Czell Ignác 1897-1901
20. Sándor András 1901-1931
21. Kolumbán Géza 1931-1933
22. Kovács János 1934-1970
23. Nagyobb Péter adminisztráns lelkész néhány hónapig beszolgál Kovács János elmenekülésének ideje alatt
24. Tompa László 1970
25. Nagy György 1970-1971
26. Kovács Tibor 1971-1973
27. Bende Tamás 1973-1975
28. Kövecsi Imre 1975-1979
29. Bedő Dávid 1979-1986
30. Vántsa Dezső 1986
31. Székely Lajos 1986-1988
32. Nagy Károly 1988-1990
33. Szilágyi Albert 1990-1993
34. Berszán István 1993-1995
35. Balázsi Zoltán 1995-1998
36. Berszán István 1998
37. Nagy Károly Kázmér 1998-

Az első tizenegy lelkész valamint a 16, 17, 18, 19, 23, 27, 29, 31, 33 illetve 35 szám alattiak, mint beszolgáló lelkészek szolgáltak a nagyajtai gyülekezetben.

Az egyházközség vezetősége

1. Simon Lajos – sz. f. gondnok
2. Bihari József – gondnok
3. Gyenge Gyula – pénztárnok
4. Csinta Ferenc id.
5. Dézsi János
6. Gyenge Albert
7. Hegedűs Gyula
8. Incze Mihály
9. Incze Vilmos
10. Kovács Attila
11. Lőrincz Sándor
12. Szabó Áron
13. Szabó Vilmos
14. Szebeni Levente
15. Nagy P. Albert tiszteletbeli presbiter
16. Gyenge Albertné Nőszövetségi elnöknő
17. Szabó Áronné Nőszövetségi alelnök
18. Szabó Vilmosné Nőszövetségi pénztárnok

Egyházgondozó: Fűrész Zsófia

Feljegyzések a lelkészi lakásról

Régen a lelkészi lakás távol volt a templomtól. Az 1731-ben kelt csereszerződésben ez áll: „A reformata ekklésiának papi háza az szentegyházhoz közel még eddig nem volt, hanem van egy-egy jószága az Előszegen.” Itt lakott a lelkész, de mivel a telek a patakon túl volt, vízáradás esetén és téli időben sok gondot okozott a lelkésznek a templomtól való távol lakás. Éppen ezért a fent említett szerződés szerint az egyházközség cserevásár folytán megszerezte Kovács Jakab bágyoni unitárius pap belsőségét, amely a középtízben volt épületekkel együtt. Pótlásképpen az egyház adott 17 magyar forintot és 77 pénzt. Itt azonban hosszas ideig nem lakhatott lelkész, mert 1734. január 22-én Kardos Mózestől szintén cserevásár útján szerezte meg az egyházközség a mostani belsőséget, amelyen most lelkészi és kántori lakás áll. A szerződés szerint az egyházközség ezt is pótolta 28 magyar forinttal.
Ez a parókiális belsőség egy ideig csak a lelkész használatában volt, de már 1815-ben a kántori lakás is ott van, mert Ikafalvi Fetés István elöregedett lelkész nyugalmazását kérő levelében 1815. május 16-án így panaszkodik: „Ez is hibásan esett, hogy a papi parókiális jószágból a v. traktus híre nélkül egy darabot kiszakítottak, kihatároztak a mester számára, s azt a kitsiny kepét a kántorral felosztották stb.” Itt megemlíthető, hogy Nagyajtán a református lelkésznek javadalma sohasem volt irigylésre méltó; az a megélhetést nem biztosította. Ezért volt több ízben üresen a lelkészi állás. A múlt század nagy részében az itt szolgáló lelkészek is - idevaló birtokosok lévén - csak sajátjuk igénybevételével tarthatták fenn magukat és családjukat. Az 1875-1901 közötti lelkész nélküli állapot alatt a kántori telek javára több négyszögöllel kisebbedett a parókiális belsőség, de ez a veszteség megfordult 1902-ben, amikor az egyházközség a papi belsőség nagyobbítására közvetlen mellette egy 408 négyszögöl terjedelmű ingatlant 420 korona árban megvásárolt.
Mint fennebb említve volt, úgy a lelkészi, mint a kántori lakás alig 10 évvel azelőtt épült, hiány csak annyi volt, hogy a lelkészi belsőségen nem volt még felépítve az istálló. Ezt az istállót 1911-ben építették fel, majd 1927-ben a kántori csűrt és istállót 80340 lej összegben. A lelkészi lakás csűréből egy szakaszt elválasztva képeztek ki garázst 1996-ban. A lelkészi lakásba az elektromos áramot a harang hazahozatala után megmaradt összegből vezettette be az egyházközség, 2798,85 lej ellenében. Ugyancsak ez időben vásárolta az egyházközség a halotti felszereléseket 1753,95 lej értékben.
Ma a lelkészi lakás korszerűsített, melynek irodai részét imateremnek is használjuk, tekintettel arra, hogy különálló gyülekezeti terem nincsen. A presbitérium tervezi annak szükségszerű megépítését, várva az egyházközség anyagi gyarapodására.

Az egyházközség jelenlegi lelkésze: Nagy Károly Kázmér

Énekvezér: Nagy Adél, született: Fazakas. Tanítónő a nagyajtai „Kriza János” I-VIII. osztályos iskolában.

A gyülekezet 265 lelket számlál.

Megjegyzés: Birtoklevéllel igazolva az egyházközség visszakapott 5 ha szántóterületet, 30 ha magán-, illetve 7,22 ha közbirtokossági erdőt.

Nagyajta, az Úr 2002. évében!

Nagy Károly Kázmér
lelkipásztor

(Forrás: http://www.reformatus.ro/erdovideki/erdovidek.htm)